Anyák napja

Kaptam bolti rózsát is, de az igazi kincseim:

• Lorcika képeslapja. Igazából Mamának akarta bemásolni az olvasókönyvből a versikét (amit nekem korábban felolvasott már), de aztán meggondolta magát, mert túl hosszúnak találta. Mama kapott egy másikat, Angrykkel of course, a korábbit pedig "kitöltötte" szivekkel, és nekem adta. Nagyon örültem neki, mert ez azt jelenti, hogy tudja, nem kell tökéletesnek lennie, engem akkor is boldoggá tesz :-). Amúgy készített még nekem valamit a suliban, de ott felejtette. (Az első képeslapját Ági Nagyinak rajzolta meg, Gappa el is vitte neki. Ezért az érzékenységéért nagyon hálás vagyok a Sorsnak!)
• Kaptam Lorcikától egy matricát is, a színoldalából ítélve hittanon kapta, de a lényeg a hátoldalán van. Megható, hogy már sokszor vagánykodó nagylegény, de még mindig az én kis fiókám, olyan sokszor látom benne a babakori Lorcikát is! (Szinte látom, hogy ha felnőttként olvassa majd ezeket a sorokat, ki lesz akadva, az öccse vagy a haverok majd cikizik, a barátnője pedig titokban még jobban beleesik :-))
• Móric virágai. A rózsa, amit a majálison a földön talált eltiporva, de vigyázva, széles mosollyal átadta nekem. Később is felügyelte a sorsát, a Nádasban be kellett tenni a vázába (majdnem ott is felejtettem, Apu szaladt vissza érte), és itthon is rákérdezett, hogy vízbe tettem-e már. Nagyon finom illata volt ennek a rózsának, meghálálta a törődést! 
• Az oviban is készült nekem virág, benne a felsorolással, hogy miért szeret. Nem fért rá, ezért lemaradt még néhány pont, pl. jó velem vonatozni, hajózni (?), a konyhában főzőcskézni. Boldog vagyok, hogy az első helyen az esti mese szerepel, mert a sok rohanásban ezt nagyon komolyan veszem, hogy ne TVre vagy CDre aludjanak el a gyerekek.
• Igazából Morzsika szinte minden nap szed nekem valahonnan valamilyen virágot. Azt hiszem, most egy igazi, tetőtől talpig, ízig vérig, mindent elsöprő szerelem a miénk! Így is indult, de  aztán mégis nagyon meg kellett dolgoznom azért, hogy most így legyünk. 

Fiúk, tudom, hogy mikor ezt olvassátok, nyálasnak fogjátok tartani, de én nagyon-nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen szuperédes, szuperpuha, bársonyos bőrű, jó szívű gyerekek vagytok, és köszönöm, hogy minden nap amikor hazaérkezem, úgy rohantok csatakiáltással nagy ölelésre hozzám, mintha egy hetes utazásról érkeznék... Ezt nem lehet mással pótolni! Csók nektek!

Jó nekem!

.