Párbeszéd a kétévessel

Ebédre lencseleves (is) volt.

 -Cico, bogyó!
 -Nem bogyó, ez lencse!
 -Lencse? Blanka!

Ilyen a szerelem, mindenről a menyasszony jut eszébe... :-)

Móric címszavakban

Ő maga az Élet. Mindig jókedvű és énekel. Mindent mond, ha valamit véletlenül nem értünk, int a kezével, és szól: "Dele, dele ide". Erőszakos,  eltántoríthatatlan. Újabban szeszélyeskedik, ma pl a Kubut 3 különböző itatóba is át kellet töltenem, míg végül mégis az elsőnél kötöttünk ki. Csak akkor sír, ha a szabadságában korlátozzuk, egy kis bibi itt vagy ott meg se kottyan. Nagyon jók a reflexei, ha az állandó vakmerősködésben elesik, sosem üti meg magát. Fékezhetetlenek együtt a tesójával. A felkarjuk perpill kb egyforma. Ahogy azt a bátyjától látta, mindig van a kezében egy vagy két autó, anélkül sehová nem mehetünk. Ha indulni akar valahová, felveszi a sapkáját, úgy jelez. Ha kaka van, magától megy a nagy ágyra, de ez nem jelenti azt, hogy egyszerű dolgunk van a peluscserével :-) Az első mondatot szeptember 29-én mondta ki: "Apuci aacik". Árgus szemekkel figyeli Lorcit, hogy pontosan leutánozza később. Mindig bújik, alvás közben is össze kell bújnia Lorcival vagy velünk. Már tud cuppantani, de egyelőre puszi gyanánt csak tartja az arcát. Nagyon apás, de amikor többet vagyunk együtt, kibontakozik a szerelmünk :-)

Aktuálisan a kedvenceim:

Locci isztiki (Lorci hisztizik)
Cico cele? (Cicó, szeretsz?)
Inta-kalinta
Ittamisz! (Megittam!)
Kélem visza (kérem)
Dele visza (gyere)

Köci, bucánat
Jo (igen)
Oppali (hoppáré)
Olemmel (hóember)
Lalula (Laura)
Mini mano (magára)
Monni (Móric)
a mandarinra van egy szava, eltartott egy ideig amíg rájöttem hogy mit jelent, de sajnos most nem jut eszembe - megvan! Palanini :-).

Télapó itt van...

Eleinte nem is vártuk annyira a Mikulást, örültünk a padlásról apránként leköltöző karácsonyi dekoroknak, énekeltük az aktuális dalocskákat és nagyjából ennyi. 

5-én reggel (is) Apuci vitte a gyerekeket, Lorci az ajtóból visszafordult: -Cicó, légyszi pucold ki a csizmámat és tedd ki az ablakba, köszi! 

-Na, hogy fogom én majd az iskolai nyári szünetben a család összes cipőjét kiboxoltatni ezzel a gyerekkel, mint anno nálunk szokás volt! -gondoltam, és elmagyaráztam a drágának, hogy ez most önálló projekt kell hogy legyen, bár tudtam, hogy megspórolta magának az energiát azzal, hogy a csizmáját nem is hordja, úgy megszerette a téli cipőjét.

A fordulat akkor következett be, amikor koraeste Ági Nagyi telefonált, hogy náluk már járt a Mikulás, és az 5 unokának is hagyott ott csomagot. Kérdezte, mi legyen vele, kinyissa-e. Lorcika azonnal felpörgött, ne nyissák ki, hozzák el a Móric szülinapi bulijára, és részletesen megvitatták a Mikulással kapcsolatos ismereteiket. Szerintem még soha nem beszélgetett ilyen hosszan telefonon senkivel. A hívás után nagyon gyorsan kipakolta a csizmáját az ablakba (Nagyi rá akarta venni, hogy a Móc csizmáját is ő pucolja ki, de határozottan visszautasította - mondom én, hogy másfajta nyári munkát kell keresnem majd neki :-)), és 3 percenként csekkolta a helyzetet. Szegény Télanyó Mikulás alig bírta észrevétlenül odacsempészni az ajándékokat, de mégis sikerült!

Volt nagy örömködés és falatozás, még a hangyák is jól laktak, pedig elég sokan bemenekültek a házba a hideg elől! Móric teljes mértékben mintát vett a bátyja viselkedéséről, és mindent ugyanúgy csinált, azzal a különbséggel, hogy csoki helyett a mandarinra vetette rá magát.  

Még megeresztettünk egy telefont Nagyinak, hogy semmi vész, hozzánk is megérkezett a várva várt, bár ide virgácsot is hozott. Igaz, aranyat, ami azt jelenti, hogy csak kicsit volt rossz a tulajdonosa, mert kaphatott volna ezüst, bronz, vagy a legrosszabb esetben fekete virgácsot is. Ez az arany tkp olyan szép, hogy megtartja dísznek. (Nna, ezzel se mentünk sokra...)

Boldogan feküdtünk le aludni, másnap pedig az oviban és a bölcsiben személyesen is találkoztak a Télapóval, sőt a Katicák egész napos kirándulásra mentek Nagykarácsonyba, ahol a magyar Mikulás lakik.

A hírek szerint mindkét gyerek szóba állt Télapóval, és nem féltek tőle, ennek nagyon örülök!

Értelmező Lorciszótár

A legfontosabb, legérdekesebb és legcsavarosabb gondolatok Lorcikának mindig evés helyett közben jutnak az eszébe.

Imádom a logikáját, csak ne mindig evésidőben csillogtatná!

A mai:

"A pogácsa védelmezője a sajt. Nem engedi, hogy a bacillusok belemenjenek." (megfejtés: sajtpáncél, ahogy Apuci hívja)

Imádom :-)

A zsák, meg a foltja

A hét elején megkérdeztem Petit, hogy van-e kedve eljönni hozzánk valamelyik délután. Ezt válaszolta: "Cicó, megbeszéltük Lorcival, hogy megyünk hozzátok rombolni!"

(Magamban jót mosolyogtam, a legvadabb játékuk az, hogy "szaribogarak" elől menekülnek...)

Na szóval, az a nap tegnap volt. Csak egyetlen pillanatra voltak hajlandóak megállni, akkor készült róluk ez a kép.

Nagylelkű

Az Országos Könyvtári Napok keretében a héten kézműves foglalkozás volt a könyvtárban, "Szőlős" Peti anyukája, Klári vezetésével. Lorcika gyönyörű dínós képkeretet készített, míg Móric a számítógéphez (vagy inkább a kapcsolójához) próbált közelebb kerülni, és játszott a könyvtáros nénitől kapott lufival, meg persze huncutkodott mindenkivel.

Ma reggel megkérdeztem a Bogártól, hogy Dédinek készítsünk-e valamit ajándékba a születésnapjára, vagy neki adhatnánk a dínós keretet, persze képpel. Nem nagyon akarta...

Pár perc múlva odajött, és bársonyos hangon búgta:

-Tudom már! Készítsünk Dédinek egy... fínom... teát!

Szétesés előtt 1 perccel

Minden héten eltervezem, hogy hétvégén tuttira írok a blogba, annyi mesélnivalóm lenne!

De: Mazsola a bölcsi óta - bár szívesen megy és láthatóan jól érzi ott magát - éjjelente legalább 1x, de inkább többször felébred, és nehéz a kedvére tenni.

Néha meg azt sem tudjuk Apucival, hogy a két gyerek hogy került az ágyunkba, és mikor lett belőlünk élő leesésgátló...

Szóval el lehet képzelni, mennyire halljuk meg az órát 6-kor, ha 5-kor még szörpit készítettünk a Diktátornak, mikor indulunk el reggel, és hogy nézünk ki, amikor már a fürdésnél tartunk...

Szóval ígérem, írok majd a bölcsi- és ovikezdésről... Asszem...

Férfiak egymás közt... -az oviban

-Cicó, nem tudtad, hogy megbeszéltük Áronnal, hogy a legjobb dolog a gesztenye?
-Igen? Minél jobb?
-Hát mindennél! A gesztenye a legjobb dolog a világon!
-Még a marcipánnál is jobb?
-A marcipán olyan jó dolog, mint a gesztenye.
-És Villám McQueen?
-Ő is olyan jó, mint a gesztenye.

Jó tudni... :-)

Gondolatok Mócról

A kicsiről alig írok. Lorci nagyon sok időt és energiát követel tőlem, ezért a programjaink jelentős részét az ő igénye szerint alakítom, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Mazsola háttérbe szorulna, nem is hagyná! Igazi Nyilas (mint az apja, na ez most jó vagy rossz?), senki és semmi sem tántoríthatja el attól, amit a fejébe vesz. Mint  minden kistesó, bálványozza a bátyját, amit Lorci csinál, azt neki is csinálnia kell, őrült hévvel veti bele magát mindenbe!

Ezen felül igazi ölbaba. Mindig szüksége van a testi kontaktusra. Amint hazajövünk, felkéredzkedik az ölünkbe, és kisebb-nagyobb szünetekkel fürdésig ott is marad. Éjjel is bújik. Ha sokat forgolódik, mellé fekszem, ő kis kifliben hozzámkucorodik, ott azonnal megnyugszik és szimbiózisban alszunk tovább, kivéve ha nem tudok visszaaludni, mert olyan szép, hogy muszáj gyönyörködnöm benne és puszilgatni ahol érem, persze csak hogy ne ébredjen fel...

Sokáig szopizott, 11 hónapos koráig a tápszert sem akarta elfogadni, pedig már nem volt elég a tejci. A szó lelki és fizikai értelmében is össze voltunk nőve. A végleges leválás kényszerből jött el, mert a céggel el kellett utaznom 5 napra. Az akadályt jól vette, de a visszaesés veszélye miatt Apucival cseréltünk, és a továbbiakban ő fürdette és altatta Móricot, én pedig Lorcikát. Azt hiszem, ez hiba volt, azt gondolhatta, hogy elfordultam tőle. Keményen büntetett, egyszerűen csak akkor vett tudomást rólam, ha az apja nem volt itthon. Félreértés ne essék, nem voltam féltékeny, örülök, hogy ideális az apa-fia kapcsolat mindkét gyerekkel, de fájt, hogy a mi kapcsolatunkban törés történt. 3 teljes hónapig tepertem mint az állat, hogy visszaállítsam a szerelmünket, jelentem nagyjából sikerült: a múlt héten kétszer is átkéredzkedett hozzám a Geri öléből! :-)

Móc kívül-belül tiszta Geri. Emlékszem, alig pár hónapja jártunk együtt, amikor hozott magáról kiskori képeket. Amikor megláttam, elöntöttek az anyai érzések, és arra gondoltam, hogy egy ilyen cuki moncsicsi nekem is kell! Amióta megszületett, gyakran veszem elő azokat a képeket... Nekem tiszta egyformák.

Lorcival is nagyon hasonlítanak, a barátok szerint olyanok mint két tojás, csak kistojás és nagytojás. Belül már különböznek, azt szoktam mondani, hogy mint tűz és tűz, csak az egyik Vulkán, a másik meg Tornádó. Persze hogy Mazsola az utóbbi, végigsöpör mindenen, romhalmazt és összetört játékokat, széttépett könyveket hagyva maga után!

Nála egyáltalán nem idegeskedem, ha egyszer nem jól eszik, hogy tud-e majd érvényesülni ha közösségbe kerül, hogy sokat fog-e betegeskedni... Viszont rettegek attól, hogy egyszer majd el kell engednem egyedül közlekedni, szórakozni, síelni vagy vitorlázni... Tutira imádni fogja az extrém sportokat, a veszélyes helyzeteket. Semmi félelemérzete nincs, biztosan a császárszülés miatt, de vajon meg tudjuk-e tanítani arra, hogy ne menjen bele vakon bármibe ami az eszébe jut? Tudom, van még addig idő bőven, és remélem, hogy egymásra is vigyáznak majd.

Most Mamáéknál nyaralnak Luluval, óriási az összhang. Most van lehetőségünk olyan hangosan tévézni, ahogy csak akarunk, nem suttogva beszélgetni és nyugodtan felkapcsolni a villanyokat is. De halkan tévézünk, a teraszon dumálunk, a villanyok azért égnek :-)

Hiányoznak, már alig várom a csütörtököt, akkor hazajönnek!

Gumicukor

Bevásárolni voltam a gyerekekkel. Lorci kikönyörgött magának egy óriás zacskó vegyes formájú gumicukrot, amit azzal a feltétellel vettem meg, hogy rendesen vacsizik, utána kap egy emberes adagot -persze a kóstolót még a helyszínen bevágta.

Egy óra múlva:

-Cicó, én nem vacsizok!

-Jó, nekem ízleni fog a gumicukor!

-Akkor én is vacsizok, de csak gumicukrot!

-Tudod, hogy az nem vacsora. Abban állapodtunk meg, hogy vacsi után eszel belőle.

-Én akkor is csak azt kérek! Le is veszem magamnak a polcról! - azzal hozta a fellépőjét és nekiveselkedett a polcnak, ahonnan én alattomosan eggyel feljebb helyeztem az objektumot, amíg mással volt elfoglalva. 

Nem idézem szó szerint, de válogatott óvodáskori cifraságokat szórt rám, én meg csak azon tipródtam, hogy szegény gyerek mindig le van szabályozva ha a kedvenceiről van szó, de mégsem csinálhatok magamból papagájt, így is fittyet hány a szavaimra! (És az egészséges étkezést még meg sem említettük...)

Aztán fogtam magam, a kezébe adtam az egész zacskót:

-Tessék Lorcika! Azt ígérted, hogy rendesen megvacsorázol, de megszegted az ígéretedet, becsaptál. Megeheted akár az egész zacskóval, de legközelebb hiába kérlelsz, nem fogom megvenni neked! -  Maximum egy másodpercig hezitált, leokézta és ezerrel rávetette magát. Én közben azon morfondíroztam, vajon hány éves korban fogja tudni az azonnali de rövid távú nyereményt a későbbi, de nagyobb hozam érdekében feláldozni. Meg azon is, hogy a gumicukor biztosan rontja a hallást, mert Apuci már háromszor hívta fürdeni, de ő nem is reagált.

Végül az ő engesztelően önfeláldozó hangja törte meg a gondolataimat:

-Cicó, ezt a hamburgertet még megeszem, és megyek fürdeni! - persze egy-két elkallódott darab még bekerült a pocakba, de ha minden igaz, éppen most csücsült be a kádba. 

Biztosan ahányan olvassátok, annyiféleképpen oldottátok volna meg a helyzetet. Belátom, nem vagyok mindig következetes, de majd holnap elkezdem!

Boldogság

Érdekes, hogyan alakul a boldogság definíciója a különböző életszakaszokban.

Gyerekként -emlékeim szerint- az volt a boldogság, amikor édességet vagy bablevest ehettem. Meg amikor nem kellett zongira menni. Családi nyaralás.

Gimiben az, ha suli után együtt lógtunk a bandával, meg persze a szerelem... Meg a családi nyaralás.

Egyetem alatt a sikeres vizsgák, buli, buli, buli, meg persze a szerelem... És még mindig tetszett a családi nyaralás, erre szokta Geri mondani, hogy burokban nőttem fel.

A kezdeti munkásévek idején a buli, buli, ruci ( és már pénzem is volt rá :-)), és persze a szerelem, meg a közös nyaralás.

Most... Most is imádok bulizni, elmenőset is, meg azt is, amikor én vagyok a házigazda, a tematikus beöltözős partyk a kedvenceim!

Mégis akkor járok a föld felett egy méterrel, amikor:

• Lorci megkóstol egy új ízt, pláne ha tetszik is neki
• Móric megcsókol. A kezébe fogja az arcomat, komolyan a szemembe néz -bandzsítva persze-, majd nagyon lassan közelít a szájával és összenyálaz - honnan tanulta?!
• arra ébredek, hogy valamelyik gyerek rajtam fekszik, a másik meg várja, hogy helyet csináljak neki is
• látom, hogy a most egy picit nagynak tűnő korkülönbség ellenére mennyire szeretik egymást és milyen jól tudnak együtt játszani

• pár dekával kevesebbet mutat a mérleg
• meg persze a szerelem, és a családi nyaralás.

Akárhogy is osztok-szorzok, a végeredmény mindig ugyanaz:
Boldog vagyok :-)

Lorci első bodzaszörpije

Apuci utálja a bodzabokrot a kapunál. A bogyók mindig rondán befeketítik a betont, nem beszélve arról, hogy állandóan belelépünk. Igaza van, de én nem engedem kivágni. 

Imádjuk a bodzaszörpöt, csak hát én nem vagyok az az órákig főzős, és a több tonna cukor gondolata is félelmet kelt bennem. Nagyi amúgy is ellát bennünket, nagyon finomat tud (és így nincs rá bizonyíték, hogy tele van cukorral :-))!

Nemrég találtam egy jó kis receptet a neten, nem kell főzni, csak egy órát áztatni a virágokat citromos-mézes limóban. Megcsináltuk, Lorenzo lelkes közreműködésével: segített a virágok leszedésében, miután átnéztem, ő minőségellenőrizte (és 2 kifogással élt is, most már tutira nem tartalmaz sem bogarat, sem száraz virágocskát), citromot facsart, mézet nyomott, virágot beledobott, összekevert, tulajdonképpen tényleg ő készítette el az egészet. 

Az uraság most éppen csavart vásárol a fűnyíróhoz, én titokban megkóstoltam... Isteni, érezni lehet benne a gyerek ellentmondást nem tűrő precizitását, a kis kezét, ahogy szakszerűen kavargatja a virágokat, az erőlködését, amivel alig pár cseppet bír kifacsarni a citromból, na és persze az irántam érzett és abszolút mértékben viszonzott szerelmét. 

A bodzabogyók persze idén is befeketítenek majd minket, de azért kezdésnek jó, nem?

A nap képe

Most ez a kedvencem.

Pedálgép

Lorcika szülinapjára pedálos biciklit akartunk venni. Mivel ő szerelmes a fabiciklijébe (amit kb tavaly kinőtt már), erről szó sem lehetett, de azért "csak úgy" örült neki, sőt megtalálta a leg... zöldebbet. 

Rögtön a vásárlás után ezerrel belevetettük magunkat a dologba, ami persze nem volt egyszerű, egyedül próbálkoztam segíteni neki, miközben Mócot kocsiban toltam, és megpróbáltam rábírni, hogy ne szálljon ki. 

Eredmény: "Te hülye pisa, soha többé nem akarom látni a pedálos biciklit, megértetted? Bruhahaha!"

(Már vagy 3 napot járt oviba, meg is látszik...)

Szerencsére Apuci is tudott csatlakozni, így vacsoráig sikerült úgy belelendülni a bringázásba, hogy a végén futni kellett a gyermek után! 

Anyák Napja

A buli másnapja (egyúttal GeePee szülinapja, amikoris a helyi Pálinkafeszt is megrendezésre került - micsoda hétvége!) Anyák Napjára virradt. Talán még sosem volt olyan, hogy pont a napján, mindkét nagymamát személyesen fel tudjuk köszönteni.

Lorcival és Móccal virágvásárlás előtt/közben bőszen "orgonaágáztunk", sőt Lorcika előadott egy verset is, amit Szilvi tanított neki (ovi híján), és hogy ne süljön bele, még puskát is rajzolt magának. Na ez éppen akkor nem volt nálunk, és én sem emlékeztem az összes versszakra, de nagyon tetszett, mert az Anya mindenhol be volt helyettesítve Cicó-val :-)

Lorcika secperc alatt választott egy-egy hortenziát, hozzá egy-egy pillangót, utóbbiak szakszerű és pontos felhelyezését is vállalva - igaz, ez majdnem félórába telt. Hazaszaladtunk, magunkhoz vettük a puskát és a korábban készített remekműveket, és irány a nagyszülők szállása. (A remekmű nem más, mint festővászonra nyomott sokszínű tenyérlenyomat mindkét gyerektől.)

Az ünneplésből végül az lett, hogy az ajándékokat átadtuk, vers és ének már nem fért bele, ellenben a nagyszülők felváltva vásárolhatták a vásárfiát a téren :-).

Este azért vacsora közben megkaptam én is a versemet, és nem tudom honnan, de egy kis füst ment a szemembe...
Cserébe pedig megvarrtam életem értelmeinek azokat a babzsáknyuszikat, amiket a Praktikából néztem ki és Húsvétra szántam, csak akkor nem jött össze.

Tóparti KRESZ-party, avagy Lorci és GeePee együtt 67 évesek!

Az úgy volt, hogy Lorcika beöltözős bulit akart, és kijelentette, hogy ő Villám Mc'Queen lesz, mint az ovis farsangon (és a családin, meg azóta számtalan délutánon). 

Aztán Ancsúr küldött fotót Barnusról mint Thomas, és a dolog eldőlt... 

Jelmez kölcsönkér, buli kihírdet. Ugyan a Főnök mindenkinek tudott volna tippet adni, hogy a meséből melyik szereplő legyen (nekem azt mondta, hogy "időjárás" legyek: elöl az éjszaka, hátul a nappal :-)), végül témaként a közlekedést választottuk, hogy tényleg mindenki találhasson magának jelmezt.

Megvolt a kötelező évadnyitó grillezés, az 5 kg húsból nem is maradt olyan sok, Apuci jól izzította a sütőt. A torta a témának megfelelően körforgalom volt, rajta gyerekenként egy járművel; nagy sikert aratott kívül-belül.

Már dolgozó háziasszonyként nem volt sajnos érkezésem többféle játék kiötléséhez, egybe azért mindenkit beneveztem: a trambulin körül váltóverseny 2 csapatban. Ki is nyert? Tök mindegy :-)

Ahogy láttam, mindenki élvezte, Áduka búcsúmondata nagyon édes volt: "Ági, ez tök jó volt, ilyen bulit máskor is rendezz!" - Megállapodtunk, hogy a következő a szülinapom lesz.

Alább képek a teljesség igénye nélkül, aki kibírja röhögés nélkül, az meghatározhatja a következő buli témáját! A képek klikkre nőnek.

Méghogy az idővel alábbhagy a versenyszellem!

Hajrá Nagyi!

A képen szereplők balról jobbra: alsó sor: Gördeszkás Lány, Hátizsákos Turista,  (Úristen, Szonja ki is volt?), Potyautas, Járni Tanuló Kisbaba, Kamionsofőr, Thomas, Görkoris Lány. Felső sor: Hajóskapitány, Autóstoppos, Kövér Ellenőr, Kalauz, Útbiztonsági Csoport, Traffipax.

Körforgalom torta járművekkel, tüzijátékkal

Itt a tavasz! (Vagy inkább vége a télnek? Remélem...)

Nem így terveztem, de a blog téli álmot aludt. Azt hiszem, még soha életemben nem volt ilyen hosszú a tél, minden értelemben...

A minap elgondolkodtam, miért érzem így, és mérleget vontam a télre:

Pozitívumok:

• Móric 1 éves lett! -Ez a legfantasztikusabb az egészben. Már kommunikál, vannak felismerhető szavak, egy energiabomba, és mindig nevet! (Éés: MINDENT MEGESZIK :-))
• Letettem a coach vizsgát - Erre büszke vagyok, mert megtettem az első lépést a "küldetésem" beteljesítése felé, és kiváló eredményt értem el.
• Karácsony - idén nagyon jól sikerült, de mindig rohanás van és nagyon fárasztó
• Szilveszter - meghívtunk néhány barátunkat egy "visszafogott kis klubestre". Retrobuli volt a '80-'90-es évek jegyében, végül 16-an voltunk, ha jól számolom. A nagyszülők a gyerekekkel szintén buliztak, a Bagolyvárban. Szerintem nagyon jól sikerült!
• Családi farsangi buli Kriszéknél - imádtuk! És nem utolsósorban összehozta a család "második generációját"... :-)
• Visszaálltam a munkába - kellett már a pörgés, bővített mondatok, emberi külső és persze a fizu. A csapatom szuper, nagyon szeretek velük dolgozni!
• Lorcika névnapja
• Húsvét - anno Lorcikát a nyuszi hozta, azóta imádom ezt az ünnepet (is). Hazamentünk, Sóstón jót kirándultunk, sőt, végre találkoztunk Bendegúzzal, Árpi kisfiával. Hívhatnák Kisárpinak is, tiszta apja, nagyon édes! Árpi Mócra nézve csak annyit mondott: "Semmi jót nem nézek ki ebből a gyerekből, olyan huncut szeme van!" Hát mit mondjak, beletrafált... :-)

Negatívumok:

• Móric életében először megbetegedett, de úgy, hogy 2 hónapig ki sem jött belőle. Hetente jártunk a doktor nénihez, aki szerint csoda, hogy nem kapott tüdőgyuszit. Ennek következtében eltanácsolták a bölcsitől, úgyhogy 3 nap alatt kellett valakit találnunk. Végülis jól jártunk a végén, Szilvi óriási segítség, sajna csak szeptemberig szól a megállapodásunk.
• Visszamentem dolgozni - a jó oldalát magyaráztam, a rosszhoz no comment...
• Lorcika egy rotavírus fertőzés és a füle miatt gyakorlatilag alig járt oviba, fel is kellett szúrni neki, most izgulunk, hogy a nyári kontrollon ne ítéljen a főorvosnő tubusbeültetésre.
• Újra kellett értelmeznünk a családi életet, 2 ingázó szülővel és 2 gyerekkel nagy feladat és akarni is kell.
• Vannak olyan dolgok is, amiket inkább elfelejtene az ember, inkább le sem írja.
• Dagi vagyok.  

Végiggondolni és leírni is fárasztó volt, napokat vett igénybe. Képeket később csatolok.

A tavasz viszont megérkezett, napelemeim feltöltődtek, úgyhogy szia blogom, sziasztok :-)!