10 év... rendeteg idő, és mégis úgy érzem néha, hogy csak most kezdtük. Szinte minden percre emlékszem :-)
A helyzet az, hogy szeretem. Még mindig.
Olyan ajándékot szerettem volna adni neki, amire mindig is vágyott. Annyiszor halottam már tőle, hogy gyerekkorában madár szeretett volna lenni, bár a sok utazása ellenére még mindig alapvetően fél a repüléstől.
Most megkapta, inspirált az is, hogy Móric rajong a "repülő bácsikért", és az egyik hétvégén Geri azt mondta: "Ugye tudod, ha egyszer felmegyek, soha többé nem szedsz le onnan?"
Először kiakadt a dolgon, bár próbálta leplezni a félelmét, mert mégiscsak két fiú példaképe, és olyan nincs, hogy Apu megfutamodik, utólag viszont bevallotta, hogy vonzalom ide vagy oda, magától soha nem lett volna bátorsága siklóernyőzni.
Nagyon büszke vagyok rá, és titokban hálás, hogy nem kell bűntudatot éreznem a jubileumi ajándék miatt :-)
 |
| Várakozás |
 |
| Móric is akart repülni |
 |
| Előkészületek |
 |
| Mire vállalkoztál a nevemben?! |
 |
| Mások is túlélik... (Móric fotója!) |
 |
| Bakker, csak legyek túl rajta! |
 |
| Király volt! |
 |
| Apu a HŐS! |
